Luxemburg belülről - kívülről

Ezt a bejegyzést a kiérkezésem egyéves évfordulója környékén kezdtem ez írni, de aztán idő és némi elszántsághiány miatt csak most, a másfél éves évfordulón fogom befejezni. Így ennyi idő után lassan le lehetne vonni mindenféle bölcs tanulságot  az itt töltött időről, összegezni, mittudomén, de...az a helyzet, hogy nincs mit. Nincs megvilágosodás, nincs katarzis, nincs pokol. Az élet (közel) ugyanolyan, mint eddig máshol volt.

Az otthon hagyott családdal, barátokkal nem igazán nehéz a kapcsolattartás. Skype, email, fapados járatok, nagy nappali ággyá alakítható kanapéval, munkahelyi telefon, így minden eszköz megvan. Aki otthon felületes kapcsolat volt, az lemorzsolódik, aki nem, gond nélkül megmarad. Cserébe itt is könnyen lehet kapcsolatot teremteni, egyrészt a korábbi bejegyzésben említett 700 magyarral, másrészt akárki mással. Sok külföldi (mármint a luxemburgiakhoz képest külföldi) lakik, még több dolgozik itt, általában nem nehéz nyitott fiatal embereket összeszedni. A kevés magyarnak köszönhetően tapasztalatom szerint az anyaországhoz képest sokkal nagyobb az összetartás, simán megy a kapcsolattartás, fontosak vagyunk egymásnak, na.

Ami feltűnő különbség (már az első napokban feltűnt), hogy sokkal nagyobb a nyugalom. Nyilván a jólétnek nem kis szerepe van benne, ráadásul gondolom mindenki képben van az otthoni eseményekkel, ezt nem is ragozom. Ugyanakkor a jólét nem csak a fizetésekből áll, hanem ide tartozik az utak és a közlekedés minősége, az emberek egymáshoz viszonyulása és a közszolgáltatások, melyek közül néhány (pl. a bejelentkezés egy lakóhelyre) meglepően elmaradott a magyarországihoz képest, mások (egészségügy) viszont olyan mértékű biztonságot adnak, ami önmagában is olyan erő, ami egy ideig még itt tud tartani.

Az idő kibírható, szabadidőt el lehet tölteni, a táj szép, ezért ha valakinek lehetősége van hosszabb-rövidebb időre idejönni dolgozni/tanulni, szerintem ne fogja vissza magát.

Közlekedni muszáj. Az egészségügyről azonban nem szívesen szerez mélyebb benyomásokat az egyszeri ember amíg nem kötelező, akármilyen színvonalú is legyen az. Viszont ha nincs választási lehetősége, akkor nyilván mindenki a létező legmagasabb szintű szolgáltatást szeretné kapni. Valójában nem meglepő, hogy Luxemburgban erre meg is van minden lehetősége és bár némi hozzájárulást el is várnak hozzá, a kapott színvonal ismeretében ez egyáltalán nem tűnik kidobott pénznek.

Kiköltözés előtt, amikor még nem tudtam biztosra, hogy kocsival kell járnom, elég sokat nézegettem a távolságokat és az igénybe vehető közlekedési eszközöket. Mivel akkor még az sem volt biztos, hogy az országon belül fogok lakni (ugye a több tízezer ingázó Franciaországból és Belgiumból), külön figyelmet kellett fordítanom a határvárosokból érkező közlekedési eszközökre is. Mindezek eredménye egy otthon néhány ponton nehezen elképzelhető rendszer képét adta.

Ez a blog nem azért jött létre, hogy "nyugatra szakadt hazánkfiaként" észt osszon. Nem gondolom, hogy azért mert valaki eljött otthonról, máris jogot formálhat arra, hogy megmondja mi rossz ott, mi jó itt, mit hogyan kellene, mindennek értelme sem lenne, néhány írás nem válthatja meg a világot, főképp úgy nem, hogy nem is ez a célja.